Nem véletlenül sunyít Orbán a közel-keleti fejlemények kapcsán, a pávatánca teljesen ellehetetleníti

Van-e Orbán számára megfelelő reakció arra, ami a Közel-Keleten történik? Izrael háborút indít Irán ellen, a „békepárti” Trump kongresszusi felhatalmazás nélkül bombázza Iránt, miközben Magyarország pár éve nukleáris megállapodást kötött Teheránnal, illetve ide jár szinte már rendszeresen a volt elnök, aki az iráni atomprogram politikai vezetője? Milyen mozgástere lehet Orbánnak ebben a helyzetben? Szent-Iványi Istvánt kérdeztük.

„Így jár az, aki sok úr szolgája, Orbán Viktor a jelen helyzetben nem tud jót lépni, a pávatánc már teljesen ellehetetleníti, a külpolitika csődje most egyértelműen megmutatkozik” – mondta, rámutatva: nehéz a dolga annak, akinek az urai egymásnak esnek, ahogy tették most. Orbánék eddig arról beszéltek, hogy Donald Trump majd elhozza a békét, nos, nemhogy nem hozta el, hanem egy újabb konfliktusba lépett bele – mutatott rá, megjegyezve: az Orbánék szerint háborúpárti Joe Biden négy év alatt egybe sem keveredett. Közben pedig Kína, Oroszország és Pakisztán kemény hangú határozati javaslatot terjesztett elő az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amit persze az amerikaiak elbuktattak. De hát tudjuk, Orbán számára Trump is, Oroszország is és Kína is „haver”. 

Nem véltelen tehát a sunyi zavar a Karmelitában, nem véletlenül nincs állásfoglalás, csak mismásolás, olyan, mint például Szijjártó Péteré, aki arról beszél, hogy konzuli segítség így, üres békesóhajtozás úgy, legyen mindenkinek jó stb. Ezek persze tartalmatlan, üres lózungok csupán. „Így azután mindnnyian a tanúi lehetünk az elvtelen, opportunista orbáni külpolitika teljes csődjének, mondhatni, a kígyó a saját farkába harapott – ezért sunyít Orbán, ez az egyetlen, amit tehet, miután nem mer Izrael mellé sem állni, de Iránt sem akarja ellehetetleníteni” – mondta.  

Felidéztük Szent-Iványinak Káncz Csaba biztonságpolitikai elemző minapi Facebook posztját, amelyben arról mondott (saját megfogalmazásával) „mesét”, hogy Mahmud Ahmadinedzsád volt iráni elnök, az iráni atomprogram politikai felelőse többször járt Budapesten, legutóbb nem is olyan régen, hogy előadást tartson „a magyar katonai titkosszolgálat irányítása alatt álló” Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, amely a díszdoktorává is választotta. „Orbán KÖTŐDIK AZ IRÁNI ATOMPROGRAMHOZ és a kínaiak kérésére segíti... Nem volt véletlen a 2017-ben megkötött magyar-iráni közös nukleáris egyezmény sem...” – írta Káncz, arra hegyezve ki a „mesét”, hogy esetleg Magyarország közvetítésével juttathatja el Iránnak Kína az atomprogramjához szükséges berendezéseket, alkatrészeket. Egyetért-e a fenti gondolatmenettel? – kérdeztük Szent-Iványi Istvánt, aki szerint ez talán egy kicsit meredek, de – mint mondta – nem zárja ki, hogy van mögötte valami. S hogy a kép kerek legyen, hozzátette azt is, hogy a most lebombázott létesítményeket az oroszok hozták létre, s persze Irán és Oroszország között is hatályban van egy nukleáris megállapodás.

Nem lóg ki nagyon a lóláb, hogy kihasználva a fejleményeket – például, hogy Irán a Hormuzi szoros lezárásával fenyegetőzik –, azonnal Oroszországot akarják Orbánék pozícióba hozni? – kérdeztük, megjegyezve, az is „érdekes”, hogy a fejlemények kapcsán Szijjártó rögvest Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel egyeztetett. „Nagyon is kilóg, s már nem is csak a láb, hanem egyenesen maga a ló” – reagált a szakértő, megismételve, mindez a zavar, a sunyítás része is. Nem véletlen, hogy Szijjártó a Védelmi Tanács ülése előtt még gyorsan hívta Szergej Lavrov orosz külügyminisztert, konzultált az izraeli partnereivel, illetve Szentpétervárra utazott, négy olyan „baráttal” tárgyalni, akik ellen az Egyesült Államok szankciókat léptetett életbe – sorolta a magyar külpolitikai mozgások minapi elemeit, megemlítve továbbá a miniszter felajánlását, hogy Magyarország kész befogadni és hazai pályát biztosítani az oroszoknak. Habár ez a focira vonatkozott, de akkor is freudi, hiszen nem orosz focicsapatokat, hanem Oroszországot mondott, és nem helyszínt, hanem hazai pályát ajánlott fel – fejtegette. („Ha például a válogatott nem tud hazai pályán játszani, mint Fehéroroszország. Vagy Izrael, akiket szintén vendégül látunk. Ha Oroszországnak hazai pályára van szüksége, készen állunk rá” – mondta konkrétan Szijjártó, akinek az interjújáról itt olvashatnak.)

Ami a Hormuzi szoros lezárását illeti, Szent-Iványi szerint, ha ez bekövetkezik, akkor a gazdasági következményei miatt lehet, hogy ez lesz a végső csapás Orbán rendszerére. De a lezárást nem tartja valószínűnek, már csak azért sem, mert Kína számára borzasztóan fájna a lépés, Kína pedig Irán egyik fő szövetségese. Arról nem is szólva, hogy a térségben járőrözik az amerikai 5. flotta. Ha azonban mégiscsak meglépi ezt Irán, akkor az halálos csapást mérne a már agonizáló magyar gazdaságra, „amit persze az ember nem kíván”.

Szent-Iványi szerint van egy kevésbé taglalt tanulsága is az utóbbi időszak történéseinek, ami nagy aggodalmat kelthet a Karmelitában: ha baj van, nem biztos, hogy érdemes az oroszok barátságában hinni. Felidézte a minapi Facebook-posztját, amelyben pont erről értekezett. Úgy látja: az oroszok mostanság minden szövetségesüket cserben hagyták. Előbb Örményországot az azeriekkel szemben (az Orbán-kormány nyíltan az azeriek oldalára állt, s Orbán gratulált Alijevnek a keresztény örmények elűzéséhez), a szír vezetőt (bár ő és a szűk stábja még meghúzhatja magát a Moszkva melletti dácsában), most éppen az irániakat, akik hiába kértek szövetségesüktől SZ400-as rakétaelhárító rendszert, nem kaptak. Szóval az oroszok segítségében reménykedni baj esetén nem okos dolog. Mert hiába bízik Putyinban Orbán, aki segítséget remél a jövő évi választásokhoz, de Szent-Iványi szerint ennek biztosítása kérdéses, s bár a levegőben van, hogy fellazításos akciókkal, trollokkal segíthetnek, de azért ez sem biztos.