Zoom nincs, pénz van, azaz földkörüli luxizás WHO módra
Miközben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „példátlan költségvetési bizonytalanságokra” figyelmeztet, a szervezet továbbra is rengeteg pénzt költ luxusutazásokra, személyes csúcstalálkozókra és ünnepélyes találkozókra, amelyek kevésbé hatékonyak. Miközben a WHO azért könyörög, hogy magasabb tagsági hozzájárulást fizessenek a tagok és akár 25 százalékos létszámcsökkentést fontolgat, vezető tisztviselői továbbra is kontinenseken átrepülnek, hogy olyan konferenciákon vegyenek részt, amelyeket online is meg lehetne, és meg kellene tartani.
Csak 2025-ben a WHO konferenciákat tervezett vagy rendezett Marokkóban, Kolumbiában, Brazíliában, Párizsban és hat kontinensen, ötcsillagos szállodákba repítette a küldötteket, miközben azt állította, hogy meghúzza a nadrágszíjat. Ezek a találkozók nem olcsók. A WHO évente több mint 200 millió dollárt költött utazásra, többet, mint amennyit egykor az AIDS, a tuberkulózis és a malária kezelésére együttvéve.
Eközben a szervezet az adófizetőktől kéri, hogy állják a számlát a tagállami hozzájárulások 20 százalékos emelésével. Ez további 120 millió dolláros finanszírozást jelent, de nem életek megmentésére, hanem egy elavult, felduzzadt bürokrácia fenntartására. A szervezeten belülről és kívülről érkező felhívások ellenére, a WHO tisztviselői továbbra is úgy tesznek, mintha a videokonferencia nem is létezne.
Még ha a WHO vezetése, köztük Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz főigazgató nyilvánosan szorgalmazza is a távoli ülésekre és a csak a legszükségesebb utazásokra való áttérést, a belső kultúra ellenáll a változásnak. A régi szokások nehezen halnak meg, különösen akkor, ha magasabb osztályú repülőjegyekkel és diplomáciai mentességgel járnak.
Ez nem csak nem hatékony, hanem etikátlan is. Ez az a pénz, amelyet nem fordítanak oltóanyagokra, higiéniára vagy sürgősségi egészségügyi ellátásra a világ legszegényebb régióiban. A több mint 150 országos irodával és a 2017 óta csaknem megduplázódott vezetői létszámmal a WHO az intézményi felduzzadás elrettentő példájává vált.
A reform nem jelentheti az első vonalbeli dolgozók leépítését, miközben a felső vezetésnek járó juttatások megmaradnak. A reformnak a digitális eszközök bevezetését, a felesleges irodák bezárását és a nem létfontosságú utazások megszüntetését kell jelentenie. Ahogy Robert F. Kennedy, Jr. amerikai egészségügyi miniszter az Egészségügyi Világközgyűlésen fogalmazott: a világnak olyan intézményekre van szüksége, amelyek „karcsúak, hatékonyak, átláthatóak és elszámoltathatók”.
A világjárvány bebizonyította, hogy tudunk határokon átnyúlóan dolgozni anélkül, hogy repülőre szállnánk. Ha a WHO komolyan gondolja, hogy életeket akar menteni, akkor a takarékossággal kellene kezdenie, és az online ülésezéssel.
